12.fejezet~

Sziasztok!!! Bocsánat  hogy ilyen későn hozom az új részt csak sok a lecke meg most derült ki hogy felvettek a gimibe... Tudom hogy rövidek a részek és bocsánat ezért, de az edzések és a zeneórák + az  éneklések között alig van időm :s főleg most mert versenyem lesz (éneklésből és futásból) + anyák napi műsoron zongorázok.... szóval nem egyszerű és hétfő óta össz-vissz 1 órát ha neteztem mert ide-oda rohangáltam... este meg nem volt energiám :/ éjfélkor már tuti aludtam :D sorry de meg kell értenetek :/ Május 17-18.- án biztos nem lesz rész (Zalaegerszegre utazok énekelni :s) És sajnálom hogy most is csak ilyen rövidke részt tudtam hozni :/ sorryyyyyy ♡

Nem húzom tovább az időt :) 

jó olvasást xx

ui.: #szereteeemazolvasóimat ♡ :D


*Abby szemszöge* 

Hanem hogy szeretjük egymást... Amikor elfogyott a levegőm (Harry bírja hiszen vámpír) eltávolodtam tőle...
-Harry... Visszakapom a ruhám? -próbálkoztam. Huhh így a karjaiban már nem fázok... Árad a melegség a forró testéből... Úristen ez de hülyén hangzik! Mindegy.... Elhúzta a száját... Nem tetszik neki az ötletem.
-Hát...
-Jó mindegy nem lényeg. - mondtam és megcsókoltam. A csókja olyan mint a drog... Ha egyszer kipróbálod nem tudsz leszokni róla... És nem bírsz nélküle élni...
-Hmm... -távolodott most ő el egy kicsit tőlem. - Tetszik ez az Abby is... -vigyorgott... Mivan? Két Abby van?
-Milyen Abby? Két Abby van?
-Ez a vad, és tüzes... Nincs két Abby, csak több személyiséged van....
-Aha oké biztos, de csókolj már meg! - türelmetlenkedtem... Csak vigyorgott a reakciómon mint a tejbetök... Inkább én csókoltam meg mert ha rá várok, vigyorog még 15 percet... Vadul csókoltam meg, türelmetlenül.... Csak őt akartam és senki mást... Ő kell nekem. Igen 19 évig rá vártam... Vajon hogyan tudnám viszonozni (egy kicsit is) azt a 419 évet? Amíg rám nem talált? Megint elhúzódtam tőle... Ezt muszáj megkérdeznem...
-Figyelj... Ezt muszáj megkérdeznem... -kezdtem nagy nehezen.
-Hallgatlak édes.
-Harry én nagyon szeretlek... És ugye 419 évbe tellett mire megtaláltál... Vagyis... Szóval ezt hogy tudnám egy kicsikét is viszonozni? Vagyis tudnám valamivel egy kicsit is viszonozni?
-Abby... Én már attól boldog vagyok hogy megtaláltalak... Nem kell viszonozni, de ha annyira szeretnéd majd annak is eljön az ideje... Hidd el nekem. -nézett a szemembe. Mint mindig most is elvesztem a smaragdzöld szemeiben...
-Hiszek neked. - ilyen gyönyörű szemeket sosem láttam.... Tényleg sosem... A szemei szinte hipnotizáltak, rabul ejtettek.... Megcsókolt... Ez a csókja még édesebb és gyengédebb volt a többinél... Istenem... Úgy látszik véglegesen és menthetetlenül beleszerettem ebbe a fiúba... Már a puszta gondolat hogy elveszítem fájdalmat okoz... Levegő hiányában sajnos megint szét kellett válnunk...
-Harry tudom hogy ezt már egy párszor mondtam... De nagyon szeretlek és nem akarlak soha elveszteni...
-Abby... Örülök hogy ezt így gondolod... Én is nagyon szeretlek hidd el... - újból megcsókolt... Habár most nem olyan gyengéden és édesen mint az előbb... Most vadabb és ragaszkodóbb volt... Hmm... Ezt a fajta csókját is imádom....

*Harry szemszöge* 

Én kaptam a legrendesebb, legszebb, legaranyosabb,legcukibb, legkedvesebb,legmegértőbb (na jó nem sorolom tovább mert akkor estig is itt ülnétek) lányt a világon... A többi lány sikítozva,remegve, rettegve elrohant volna... De ő más...  Abby felfogta hogy nem bántanám, és nem is fél.... Most már...

11.fejezet~

Sziasztok!!!

Egyszerűen imádlak titeket!!! :$ :D <3

jó olvasást ;) xx.


*Abby szemszöge*

Kissé lesokkolt a mondandója... Szóval ő vámpír én meg halhatatlan ember... ahaoké. Pár percig még töprengtem ezen... szerintem ő is valami hasonlón agyalt... igazából annyira nem volt fura amit mondott... tudtam hogy léteznek vámpírok... De azt nem gondoltam volna hogy az a fiú, akit szeretek (igen beismerem... szeretem Harryt) egy vámpír... Közelebb húzódtam hozzá ami miatt furcsán méregetett... Nem ilyen reakcióra számított az tuti.
-Harry... én nem félek tőled. -néztem mélyen a szemébe. Szerintem elhitte. Vagy ha mégsem akkor meg kell tanulnom jobban hazudni... Az igazság az hogy egy kicsit félek tőle... -De... Felöltözhetnék? -kérdeztem. Világfájdalmas arccal meredt rám.
-Nee, légyszi ne.... -kérlelt. Jó de engem zavar hogy így vagyok "öltözve"....
-De fázom... -kezdtem a szerintem frappáns válaszom...
-Abby.... 30 fok van hogyan fázol? -nézett hülyén rám... Oké ez nem a legjobb megoldás volt...
-Jó igazad van... de nem fogok táncolni így neked.... se sehogyan...
-De miért? Nem hiszem hogy rosszabb lennél Zaynnél....
-Harry... És Zayn meg a többiek is olyanok mint te? -kérdeztem kicsit félve...
-Igen... Niall a legéhesebb ne dühítsd fel... -elkerekedtek a szemeim. Mivan? Az a cuki ír fiú megesz ha nem viselkedek vagymi?? Na nee....
-Mivan?? -értetlenkedtem.
-Nyugi vicceltem- röhögött ki... Hát kösz szépen.... -Nem bántana... Nem engedném... -fordította komolyra a szót... Az egyik kezével összeszorította az alsó ajkát, mintha puszira várna...

Megpusziltam az ajkait és az ölébe másztam.... Úgy láttam tetszik neki.... Milyen forró a bőre... 

-Harry... Te nem vagy lázas? -mi? hoppszi... egy vámpír hogy lenne lázas?? elmosolyodott a kérdésemen... 

-Nem.... Nem vagyok lázas ilyen vagyok mindig... 

-Jaa... Akkor hozzá kell szoknom?

-Igen... -válaszolt és megcsókolt... Heves csókcsatába kezdtünk... Istenem milyen jól csókol... Habár 400 éve volt gyakorolni... Várjunk csak... én egy 419 éves fiút szeretek? Mindegy... Nem számít, nem a kor a lényeg... Hanem hogy szeretjük egymást.... 

10.fejezet~

Hali!!

Fúúú annyira imádlak titeket!!! <3 6 komi és 5 tetszik!!!! váááá el sem hiszem!!! és olyan jó olyanokat olvasni hogy: "szerelmes vagyok a blogodba" meg "kurvajóóó!" meg hogy "könyvet kéne kiadni belőle..." stb.... :D <3 köszönöm a 17 rendszeres olvasót!!!! <3 <3 :D

Bocsánat hogy rövid lett de lehet hogy ma lesz új rész!!! ;) 

Nem húzom tovább az időt biztos kíváncsiak vagytok ;)

jó olvasást! xx.


*Harry szemszöge* 

-Abby... Figyelj mondanom kell valamit... Nagyon fontos és biztos le fog sokkolni de muszáj elmondanom...-kezdtem... Érdeklődve hallgatott miközben leültünk a kanapéra.
-Mit? -kérdezte. Nagy levegőt vettem és folytattam a mondandóm.
-Szóval.... Én nem olyan vagyok mint aminek hiszel... - atya ég.... ennél hülyébben már meg sem tudtam volna fogalmazni.... "Én nem olyan vagyok mint aminek hiszel" blablabla.... Styles miért vagy ilyen hülye? Így egy szavadat sem érti....
-Mi? Miért milyen vagy? -kémlelte az arcomat és félre húzódott mellőlem. Félt.
-Abby... Ne ijedj meg nem bántalak.... Nincs mitől és kitől félned. -na ez hazugság... jobb ha fél.... Most már egész testében remegett egy kicsit.... - Szóval én nem ember vagyok.... Hanem egy....
-E-egy.... -elkerekedett a szeme. Azt hiszem rájött. - Azért vagy ilyen erős... és gyors és.... csábító -ezt az utolsó szót halkan mondta, de mosolygásra késztetett. Bólintottam. - mert egy....
-Mondd ki.
-V-vámpír v-vagy??? - dadogott remegve. Megint bólintottam de most komoran.
-Igen az vagyok.... És te meg az vagy... akit nekem szántak.... születésed óta úgymond az enyém vagy.... Halhatatlan vagy... És ha nem vagy velem akkor végem.... Eddig kerestelek... 400 éven át... Nem fejlődsz tovább ilyen 19 éves maradsz örökre, mint én... Egy különbséggel: te élsz én viszont meghaltam... Tudom hogy ez most sok neked és most lesokkoltál de kérlek értsd meg... Nélküled eltűnök a világról, nem leszek többé.... -és elmondtam neki.... Nehezen de sikerült... - És én... - folytattam halkan. - Szeretlek. - becsuktam a szemem. Pár percig néma csendben ültünk.... vártam Abby reakcióját....
-És.... Honnan tudod hogy én vagyok AZ?? - kérdezte újabb pár perc eltelte után.
-A szemeid... A kék szemeid elsötétültek amikor megcsókoltalak.
-Értem... - teljesen nyugodt volt sőt a végére mosolygott is. - Szeretsz?
-Igen.
-De alig ismersz 1-2 hete....
-Ismerlek én a születésed óta... Egy hang mindig mondta hogy mi van veled. Csak a nevedet nem mondta el....
-Ó.... Harry.... Én... ööö... azt hiszem... hogy ööö én is... bírlak - pirult el.... Erre a kijelentésére vigyorognom kellett... Háh! Szóval mostmár nem az a "bunkó egoista sztárocska vagyok" hanem mostmár "én is bírlak" vagyok.... Na jó ezt én sem értem teljesen jól de nem baj... - És az a hang olyanokat is mondott... ami olyan... lányos dolog? - zavartan babrált a kezeivel. Most erre mit mondjak?? Igen olyanokat is mondott de ez biztos kínos neki.
-Nem.Ilyeneket nem mondott. -mosolyogtam rá bátorítóan. Szívesen megcsókoltam volna,de nem mertem... MI??? Istenem Styles te egy hülye vagy! Az előbb azt mondta hogy "bír" !!! Akkor miért ne csókolhatnád meg?? Most is biztos azt várja hogy megcsókold.... Megfogtam a kezét és közelebb húztam magamhoz. Megcsókoltam, nem ellenkezett. Vele minden más mint a többi lánnyal....

9.fejezet~

Sziasztok!!! Köszönöm az 5 (!) komit!!! Imádlak titeket !!!  
(minimum 2 hosszabb komi és kövi :) <3)

jó olvasást! xx.



*Abby szemszöge*

-Harry, hol vannak a ruháim? - fordultam vele szembe... Nee. Ezt nem kellett volna. Megint elvesztem a smaragdzöld szemeiben...  Miközben mélyen a szemembe nézett egy gyors mozdulattal lerántotta rólam a törülközőmet. Mire feleszméltem a tekintetéből már nem volt időm a törülköző után kapni. Próbáltam magam takarni, kevés sikerrel... Zavaromban nem tudtam mit csináljak... A földet kémleltem mintha olyan érdekes lenne miközben takarni próbáltam magam.... persze sikertelenül mert Harry lefogta a kezem és a falhoz szorított.... Nagyon megijedtem tőle, remegtem az egész testemmel, hevesen vert a félelemtől a szívem....
-Most játsszunk egy kicsit...-suttogta a fülembe... Nagyon féltem tőle....
-H-Harry ne... kérlek ne. - suttogtam halkan  összeszorított szemmel...
-Félsz? -nézett mélyen a szemembe.
-N-nem. - szorítottam össze megint a szemem.
-Nem tudsz hazudni.... -jelentette ki.... Dehogynem, tudok hazudni de nem ilyen szituációban. Hahóó! Majdnem meztelen vagyok, a falhoz szorítottál, félek és még ezek után elvárod hogy hazudjak?? pff....
-Harry.... Mit akarsz csi-csinálni ve-velem?
-Pontosan még nem tudom.... De nem ígérem, hogy nem fog fájni... -titokzatosan beszélt.... Kíváncsi is lettem de féltem is.... Jobban járok ha megadom magam... -Táncolj nekem. -lépett hátrább egy kicsit.... Mi??? Táncoljak??? De hogyan? És mit? Értetlenül néztem rá... Tényleg nem értettem hogy mit akar... Keringőzni vagy salsázni?? Esetleg cha cha cha?? Bár nem hinném hogy ilyenekre gondolt.....
-Mi???
-Táncolj nekem. - kérte...
-De... mit??? - bambultam hülyén. Elmosolyodott.
-Sztriptíz. -ült le elégedetten a kanapéra... Mi a fűzfán ülő kecskenyáj??? Én... Én nem tudok sztriptízelni..... és... és alig van rajtam ruha....
-Nem..... -motyogtam alig hallhatóan. - Ezt nem kérheted....
-Miért nem?
-Mert én nem tudok ilyet... és... és alig van rajtam ruha..... -erre a kijelentésemre elvigyorodott....
-Tudom. - felállt és mögém lépett. A kezeit a derekam köré fonta majd a fülembe suttogta: - Lesz jutalmad érte... -Nee.... Ellenállhatatlan ez a fiú.... Biztos hipnotizál vagy valami de nem tudok neki nemet mondani.... Most is erős késztetést éreztem arra hogy megcsókoljam.... Szembe fordultam vele, de mielőtt cselekedtem volna vagy kitalálta a gondolatom, vagy nem tudom de megcsókolt... A csókja édes, de egyben durva és vad volt...

*Harry szemszöge*

Megcsókoltam.... Durván és vadan.... Meg kellett tudnom hogy ő e az a lány akit nekem szántak.... Amikor eltávolodtam tőle a világoskék gyönyörű szemei elsötétültek.... Feketék lettek.... Igen ő AZ....
-Abby.... Figyelj mondanom kell valamit... Nagyon fontos és biztos le fog sokkolni de muszáj elmondanom....

8. fejezet~

Hello!

Köszönöm a +1 feliratkozót!!! *-* és a kritikát :) Megint lehetne 1-2 hosszabb komi :) 

jó olvasást! xx.


*Harry szemszöge* 

Felálltam és Abby felé fordultam... A  következő pillanatban már csak azt vettem észre hogy összeesik és leesik a törülközője... nem tudtam olyan gyorsan reagálni, hogy elkapjam... Gyorsan odafutottam hozzá és felemeltem a fejét... Van pulzusa... Fedetlen mellkasa lassan mozog fel- le... Lélegzik. Micsoda megállapítás, futok is a doktorira... Felvettem a kezembe Abbyt... Milyen könnyű és törékeny... Ő biztos nem lehet az... Az akit nekem szántak...

*Abby szemszöge*

-Abby... Abby kelj fel... -szólongatott Harry... Fura, nem kemény a föld és valami nem stimmel... Az ágyamon vagyok de hogy? Ja és még mindig van valami... Ja igen... Fázok... Ezt hogy nem vettem észre??? Lassan felnyitottam a szemem és szembetaláltam magam Harry kisfiús arcvonásaival....
-Jól vagy? - szólalt meg azon a rekedtes hangján.
-Igen csak fázok...
-Bocsi. -állt fel mellőlem... Felültem és egyből lecsúszott rólam a törülköző... Pár pillanatra ledermedtem majd felsikítottam és magamra húztam a paplanom úgy, hogy a fejem is be volt takarva... Basszus ez nem lehet igaz... Miért vagyok én ilyen szerencsétlen?
-Abby? - éreztem ahogy besüpped mellettem az ágy....
-I-Igen? Mi-Mit láttál? - kérdeztem halkan...
-Én? Semmit... -hallottam a hangját... - Amúgy amikor elájultál....
-Mi???
-Szóval amikor elájultál... khm... lecsúszott a felsőtestedről a törülköző... khm...
-Mi??? E-ez mondd hogy ne-nem igaz.... -hüledeztem.
-Pedig de... Viszont nagyon....khm....
-Ez nem lehet igaz.... Én miért vagyok ilyen szerencsétlen? Áhh egy szerencsétlen balek vagyok.....
-Miért lennél az? Egy szóval sem mondtam hogy nem tetszett amit láttam... És miért lennél szerencsétlen?
-Hát mert, ha nem ájulok el és nem ülök most fel akkor nem látsz félmeztelenül....
-Abby... Nem kell magad szégyellni.....
-Ahaokéjó de most menj ki, kérlek. -feleltem és így hogy nem láttam Harryt bátrabb lettem.
-Oké. -hallottam ahogy feláll és kimegy. Gyorsan kimásztam az ágyból és a ruháimat kezdtem keresni.... Nem találtam őket sehol így a szekrényemhez léptem de az zárva volt.... Mi van??? Harry szórakozik velem?? Körbenéztem és egy széken megláttam  egy csipke bugyit és egy hozzá illő melltartót...

 Mi a büdös kecskeszáj??? Ne... Ráadásul piros... áááá... De muszáj valamit felvennem.... Így mégsem maradhatok.... Felvettem a nekem szánt "ruhadarabokat" és magamra tekertem a törülközőm... Kimentem az  ajtón és elindultam Lottie szobája felé.... Zárva.... Ez most komoly??? Ez a Harry egy elmebeteg.... Felicite szobája is zárva... akkor mindenkié zárva van.... Csodás... pff....
-Hmm... -hallottam a hátam mögül egy mély hangot.
-Harry... Hol vannak a ruháim? - fordultam meg szembe vele....

7.fejezet~

Sziasztok!!! Köszönöm az 1 komit és az 1 tetsziket! Imádlak titeket :D És ha kérhetnélek titeket lehetne 1-2 olyan komi amiben leírjátok hogy miben változtassak stb...

Jó olvasást... xx

*Abby szemszöge*

-Abby... -mosolyodott el... Megint elidőzött rajtam a tekintete ami kicsit idegesített hogy bámul... Jó persze ez az én hibám is minek vettem fel csak egy hosszított pulcsit, ha tudtam hogy ma jön 5 (perverz) fiú a házba?  Istenem Abby te hülye barom...
-I-Igen... -húzódtam messzebb tőle....  Félek Harrytől? Áhh dehogy... Na jó csak egy kicsit.... ööö..... Igen félek tőle na! De olyan félelmetes.... A magasló, tornyosuló alakja... grr kirázott a hideg ....
-Baj van?- nézett mélyen a szemembe a smaragd zöld tekintetével.... Mi? Ááá Dehogy! Hogy gondolhattad ezt?? Istenem magamnak is hazudok.... Mi lesz ebből?
-Nincs semmi... Én most... - kezdtem de elakadtam.... Tekintete rabul ejtett amitől hevesen kalapálni kezdett a szívem...
-Te most?
-Ööö... Átöltözök. - álltam fel és sietősen, lehúzogatva a pulcsim alját elindultam a szobámba... Ez lehetetlen... Pont ez a fiú aki ilyen hatással van rám? Maga a megtermett bunkóság volt szerdán is... Abby szedd össze magad és maradj önmagad! Ilyen gondolatokkal léptem be a szobámba és indultam el ruhát keresni...

Megtaláltam a megfelelő ruhadarabokat és úgy döntöttem lezuhanyzok... Mivel minden szobához van külön fürdő (hála az égnek!) így nem kell attól félnem hogy valaki benyit... Levetkőztem és beálltam a zuhany alá... Amikor végeztem magamra csavartam egy törülközőt és kimentem a szobámba... 

Nagyon meglepődtem amikor megláttam valakit az ágyamon ülve, az ablakon át bámulni az udvarra... Felismertem a "titokzatos idegent" a fürtjeiről ami mosolygásra késztetett.... 

-Te mit keresel itt? - kérdeztem. Lassan felállt és felém fordult... Alaposan végigmért és akaratlanul is elmosolyodott... 

-Csak beszélni akartam valakivel... A többiek elmentek a kicsikért... Egész csinos a törülköződ. - harapott az ajkába én meg lefagytam... Mi a büdös feketerigószar? baszki.... Ketten vagyunk Harryvel a házban?? Ráadásul én egyszál türcsiben??? Tudni illik én nem bírom túl jól az idegességet... És mivel most rohadt ideges vagyok bármikor elájulhatok... Basszus.... Ez most komoly vagy a kész átverés show??? Én szinte semmiben Harryvel kettesben egy házban??? A következő pillanatban már minden elsötétült se kép, se hang... 

6.fejezet~

Hellosztok! Úristeen el sem hiszem 11 feliratkozó közel 500 oldalmegjelenítés *-* imádlak titeket!!! Most előreugrunk az időben egy kicsit... vagyis szerdáról szombatra ;) :D

jó olvasást! xx.



*szombat*

*Abby szemszöge*

Na ma jönnek Louisék... Csodás... Már "alig" várom, meg szupi lesz meg ilyenek... Ahapersze ez hülyeség... őket most a hátam közepére nem kívánom... pff és maradnak 1 hetet....És Johanna sem jön haza addigra... Felöltöztem (vagyis inkább magamra kaptam egy hosszabb pulcsit)  és kimentem a nappaliba, bekapcsoltam a tvt...

Áááá miért én szívok mindig? Jajj ne már! Csengettek... Máris itt vannak? de még csak reggel 10 van! De a többiek (a "gyerekek") elmentek a játszótérre.... Mindegy... Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam...
-Szia Abby - köszönt nekem 4 idegen és Louis.
-Szia Louis és idegenek. - biccentettem. - Bejöttök vagy becsukjam az ajtót? - néztem rájuk hülyén.
-Bemegyünk. -felelték teljesen egyszerre. Nagyobbra tártam az ajtót és beengedtem őket. Bejöttek és 4-en el is tűntek csak a bunkó göndör és én maradtunk a nappaliba. Fasza... Nem szóltam hozzá csak visszaültem a tv elé és kapcsolgattam a csatornák közül... nem találtam semmi jót ezért kikapcsoltam a tvt és jobban szemügyre vettem a fürtöst.... Most vettem észre hogy milyen magas hozzám képest és jóval erősebb is és elég félelmetes az alakja... Valami borzongás (rossz értelemben) futott végig rajtam amikor megmozdult és felém közelített....  Szemével alaposan végigmért amikor eszembe jutott hogy csak egy hosszított pulcsiban vagyok 5 fiúval a házban... Erre a gondolatra elpirultam mivel még nem voltam ilyen helyzetben....
-Harry vagyok. - ült le mellém és szólalt meg mély rekedtes hangján.
-Az én ne-nevem már tudod. - feleltem remegve. Mi? Ez nem én vagyok.... Igaz nem volt még dolgom fiúval,  nem voltam / vagyok népszerű a fiúk körében de akkor is merek beszélni egy fiúval... Csak talán félek Harrytől... Mert van vele valami különös... Nagyon különös...