17.fejezet~

Mikor kiszálltam a habok közül és elintéztem minden többi dolgom, felvettem a rózsaszín puha köntösöm és kiléptem a fürdőből.
-Megyek megnézem minden oké e.-szóltam Harrynek, aki biccentett és tovább netezett. Először az ikrek szobája felé vettem az irányt. Halkan nyitottam be és Louist láttam amint puszit nyom a fejükre. Elmosolyodtam. -Ahogy látom itt nincs semmi dolgom.-suttogtam.
-Ja, már alszanak. Énekeltem nekik.- nézte a lányokat Lou.
-Carly merre van?-kérdeztem,mert elvileg neki is itt kéne lennie.
-Niall vigyáz rá. Keresd meg a baloldali vendégszobában van. A jobboldaliban meg Zayn és Liam. Kicsi ez a ház.-vigyorgott.
-Hát te hülye vagy ez egy baszott nagy ház már bocs a kifejezésért. Csak túl sokan tartózkodunk benne.-fordultam meg és kiososntam az ajtón. Halkan becsuktam azt magam után. Bekopogtam a baloldali vendégszobába.
-Gyere.-hallottam a csukott ajtó mögül Niall hangját.
-Szia.-nyitottam be mosolyogva, csendben. Carly Niall ölében aludt.-Minden rendben?
-Szia Abby.-egy percre sem vette le a szemét a húgomról. Amikor Carly kisebb volt én is szerettem nézni, ahogy alszik. Megnyugtató érzés volt hallani egyenletes szuszogását az amúgy mindig mozgó kislánynak.-Bocsi, hogy elraboltam a húgod Louistól. Nagyon aranyos kislány.-mosolyodott el a fiú.
-Igen az, főleg, ha be nem áll a szája.-sóhajtottam és leültem melléjük.
-Átvigyem az ikrekhez, vagy maradhat itt?
-Miért te nem alszol?-vontam fel a szemöldököm.
-Nincs szükségem alvásra igazából, csak azért szoktam aludni, mert imádok.
-Oké. Felőlem maradhat, de ha az éjszaka közepén sír, neked kell megnyugtatni.-álltam fel és az ajtóhoz lépkedtem. Mielőtt becsuktam volna azt, rámosolyogtam még utoljára Niallre.  Bekopogtam Felicite szobájába is. Benyitottam és Felicite már aludt. Ugyanígy bekopogtam Lottie szobájába is. Ő még nagyba netezett a telefonján.
-Lottie, aludni kéne már.-vigyorogtam, mivel tudtam, hogy úgyse fog engedelmeskedni meg én se akarom neki meghatározni mikor van takarodó. Holnap úgyse megy iskolába.
-Jajj, bocsáss meg, Abby. Vétkeztem, mert nem aludtam el 11-kor, reggel mehetek gyónni. A francba.-játszotta túl a szerepét.
-Jó, de azért ne túl sokáig maradj még fent.
-Oké.-visszacsuktam az ajtót és visszatértem a "lakosztályomba". Harry mellé ugrottam és néztem ahogy játszik a telefonjával.
-Minden oké?-kérdezte a telefont bámulva.
-Persze cuncimókus.
-Cuncimókus?
-Akkor édes kis csokipuffancsom.-húzogattam meg az arcát, ahogy a nagymamák szokták és közbe hülyén csücsörítettem. Hazz eldobta a telefont (tényleg, a készülék repült vagy két métert) és fölém támaszkodott, így alatta voltam úgy néztünk farkasszemet. Persze, hogy ő nyert.-Harry, a telefonod...
-Nem érdekel. Majd veszek egy újat.-rázta meg a fürtjeit, mire akaratlanul is beletúrtam a hajába. Harry erre a mozdulatomra enyhén felnyögött. Elvigyorodtam a reakcióját hallva.-Teljesen... Teljesen kikészítesz Abbs...
 -Ennek örülök.-toltam le magamról és a villanykapcsoló felé ágaskodtam.- Jó éjt Harry.-vigyorogtam ördögien rá.
-Jó éjt Abby.-nyögött egyet fájdalmasan és lekapcsoltam a lámpát. A fal felé fordultam de sehogy se tudtam aludni. Kb fél óráig forgolódtam, de végül feladtam.
-Harry alszol?- oké Abby hülye kérdés volt.
-Nem és ahogy hallom te se.-hangján kivehető volt,hogy vigyorog.
-Nem tudok aludni. Sehogy se kényelmes.
-Gyere bújj ide.-a mellkasára húzott. Tökéltesen kényelmes volt. Adtam egy puszit csupasz mellkasára, amibe beleremegett.
-Úgy látszik a vámpíroknak erősebbek a vágyaik, mint nekünk, egyszerű földi halandóknak.-jegyeztem meg halkan.
-Igaz. Abbs, ha ezt tovább folytatod nem bírom sokáig.
-Jól van. Bocsesz, nem kínozlak tovább.-adtam egy utolsó puszit a nyakára, mire felsóhajtott és mindketten álomba merültünk.