Sziasztok!!! Boldog karácsonyt mindenkinek!!! :* <3
És boldogságos 22. szülinapot Louisnak!!! <3
puszi.
Sziasztok!!! Boldog karácsonyt mindenkinek!!! :* <3
És boldogságos 22. szülinapot Louisnak!!! <3
puszi.
Sziasztok!! Itt az új rész! jó olvasást! ;)
*Abby szemszöge*
-Harry!!!-rántottam le magam mellé az ágyra. -Képzeld...
-Képzelem de azért nyugi Csajszi... -vigyorgott rám.
-Szóval az előbb a 17 éve nem látott ikertestvéreimmel beszéltem. És 2 nap múlva újra láthatom őket.-mosolyogtam rá.-De... A fenébe.-ültem fel és a tenyerembe temettem az arcom.
-Mi a baj?-termett mellettem Harry és átkarolt.
-A lányokra kell vigyáznom... Ahj... Erre nem gondoltam... És iderendeltem a fiúkat...
-Nyugi Abby. Valahogy megoldjuk. Majd Loui vigyáz rájuk. Úgyis alig látják egymást...
-Tényleg?
-Persze.- fogta meg a kezem.
-Köszönöm Harry.-néztem rá ès megcsókoltam.
-Hmm...-hümmögött.
-Harry... azt igérted hogy felöltözhetek.-vigyorogtam rá.
-Hát jó... -húzta el a száját. Kinyitotta a szekrènyt amiben a ruháim voltak ameddig itt vagyok.
-Jó lesz egy rövidnadrág és egy trikó?-kèrdeztem és a kezembe vettem az említett ruhákat.
-Tökéletes. De ígérted hogy segíthetek felöltözni! - nézett rám ártatlan tekintettel.
-Hát... öhm... utoljára 2 éves koromban segítettek öltözni... Nagyon muszáj? -néztem fel rá elhúzva a számat.
-Hacsak nem akarsz büntetést.-vigyorgott rám perverzen.
-Azt nem akarom hogy felöltöztess... Tudod nem vagyok 3 éves akit öltöztetni kell...
-Akkor büntetés lesz... Ja és az alsóneműt is vedd át. Ez túl csipke. Más meg ne lásson ebben.-kacsintott rám és elhelyezkedett az ágyon...
-Ugye nem gondoltad komolyan hogy előtted fogok felöltözni? Ráadásul fehérneműt is cserélni. Feletsd el.-ráztam a fejem.
-Most miért? Nem mondtam én semmi rosszat... Csak kicsit szórakozni akarok.-villogtatja meg az elbűvölő mosolyát.
-Szórakozz egy szórakozóhelyen... -nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Naa... Abby kérlek.
-Harry mit nem értesz azon hogy most nem?
-Már szórakozni sem hagysz...-vágta be a durcit. Beültem vele szemben az ölébe.
-Harry... Hagylak szórakozni de... De most ne. -kérleltem.
-Akkor büntetès lesz. Ki tudja mikor.-suttogta a fülembe.
-Hát jó. Nincs más választásom.
-De van. Segíthetek öltözni.
-Harry...-sóhajtottam. Nem igaz hogy nem érti meg hogy egyiket sem akarom.-Egyiket se akarom.
-Akkor mindkettő lesz.
-De...
-Nincs vita baby.-kacsintott rám és szenvedélyesen megcsókolt. És ennyi kellett. Nem bírok ellenállni neki. Mikor elváltak ajkaink egy pillanatig eltűnt aztán egy fekete melltartóval és egy hozzá illő tangával tért vissza...
-Na neee.-röhögtem el magam hitetlenkedve.
-Most mi az?? Nem is csipke.-bigyesztette le a száját.
-De én veszem fel.!-sóhajtottam mire elvigyorodott.
-Azt egy szóval sem mondtam.-kacsintott mire ledermedtem.-De persze felveheted egyedül. -nevetett fel és magához húzott egy puszira.
-Köszönöm a kedvességét Mr. Styles.-forgattam meg nevetve a szemem, megfogtam a takarót és magam köré fogtam és kezembe vettem a bugyit és a melltartót. Már azon voltam hogy most átveszem a bugyit amikor Harry megfogta a csípőm és szembefordított magával és lágyan megcsókolt. Ez pont elterelte a figyelnemet addig amíg benyúlt a takaró alá és elkezdett bugyin keresztül simogatni. Erre a számomra új érzésre halkan nyöszörögtem.
-H-Harry... N-ne...- nyüszögtem miközben a vállába kapaszkodtam...
-Mmm... Tudom hogy tetszik...-suttogta lágyan a fülembe és a szabad kezével belekapaszkodott a bugyimba és lejjebb húzta...
-D-de kérlek h-hagyd abba... -szorítottam le erősen a szemem. Vártam hogy abbahagyja. Bár beleremegtem minden mozdulatába, tetszett is de félek tőle ilyen értelemben. Nagyon szeretem Harryt de nem állok készen semmi ilyenre... Újra megfogta a bugyimat és egy gyors mozdulattal lerántotta és elfeküdt az ágyon. Elpirulva sütöttem le a szemem... Zavarba voltam. Nagyon.
Hejhooo!!!
Remélem örültök a visszatérésnek a hosszú szünet után!! ;)
Jó olvasást és komizzatok;) :*
u.i.: #szeretemazolvasóimat <3
*Abby szemszöge*
-Harry..-néztem fel rá.-Szóval ha akarnék én nem lehetnék vámpír?
-De lehetnél... De így is örökké élsz, nem fejlődsz tovább. 19 éves maradsz és elni fogsz tovább. Miért akarnál rideg vérszívó lenni?
-Mert így... Szóval így veszélyt jelenthetnek rám a srácok. Nem mintha félnék tőlük de Zayn tekintete nagyon megijeszt.-húztam el a számat.
-Abby. Ha egyszer is megharap akkor átváltoztatlak ígérem. Miután leordítottam a fejét. - ez az utolsó mondata megmosolyogtatott. Vicces látvány lehet ha Harry ordibál Zaynnel.
-Rendben.-egyeztem bele.- Harry baby légyszi add oda a szekrényem kulcsát. A többiek bármikor beállíthatnak... -kezdtem volna a magyarázkodásba de félbeszakított egy újabb csókjával. Miután elváltak ajkaink ezt suttogtam a fülébe.:- Hazza... ne tereld a szót. - és simogattam a hátát mivel az ölében ültem, szemben vele. Nem gondoltam volna miket vált ki belőlem ez a csodás fiú. Egy szeretni való vámpír.
-Nem terelem. De nem bírtam tovább. -nyögött fel halkan.-Egy feltétellel öltözhetsz fel.-JAJJ! Feltételeket szab. Jujj. Na de értelmes vagyok gratulálok Abby.
-Mégpedig? -moyogtam halkan. Legbelül kicsit tartottam a válaszától.
-Kiválaszthatom mit veszel fel és segíthetek átöltözni.-suttogta a fülembe mire felsóhajtottam.
-Rendben.-egyeztem bele egy kis vonakodás után.
*Harry szemszöge*
Erős fájdalom nyilalt a fejembe és megszólalt a hangocska ami mindig Abbyről számolt be. ~Harry Styles ne vedd el még a lány ártatlanságát. Majd a megfelelő időben.~ Fejezte be és megszűnt a fájdalom is. Hmm. Szóval Abby nem volt még férfival. Vajon mennyi minden meglepetést tartogat még számomra ez a gyönyörű teremtés?
*Abby szemszöge*
-Hahó Édi.-lengettem meg a kezemet Harry arca előtt amikor már vagy 2 perce csak bambult.
-Mi? -nézett fel rám gyönyörű csillogó szempárjával.
-Nagyon elbambultál és ígérted hogy felöltözhetek.
-Jaa. Jó gyere menjünk. - ragadta meg a kezem. Felértünk és ahogy beléptem a szobámba abban a minutumban megcsörrent a telefonom. Odarohantam hozzá, nem írt ki nevet, így kiváncsian vettem fel.
-Hallo. -szóltam bele.
-Hallo. Abby Darkkal beszélek? -szólalt megy egy fiú. Nem volt olyan mély hangja de egyáltalán nem volt lányos a hangja.
-Igen én vagyok az. Miért hívott.? -érdeklődtem.
-Zack!! Zack gyere ide Abbyvel beszélek! - hallottam egész halkan. Eltartotta maga mellől a telefont az idegen amíg a Zack nevű sràcot hívta. -Szóval Abby. Én Cody vagyok. -szólalt meg újra az idegen akiről most már tudom hogy Cody a neve.
-Én pedig Zack vagyok.-szólalt meg egy mélyebb hang.
-Okéé. De miért hívtatok? -tényleg nem értettem miért hívtak.
-Abby te nem is tudsz rólunk? - döbbenet hallatszott a hangjukon.
-Bocs de nem. Hogy tudnák rólatok amikor életembe először hallok rólatok?
-Abby mi az ikertestvéreid vagyunk! 3-as ikrek vagyunk! Abby Dark, Zack Dark és Cody Dark! Rémlik? 2 éves korunkban szakítottak el minket 2 felé amikor a szüleink elváltak. Abby emlékezz! -és ekkor minden beugrott. Lerogytam az ágyra és eszembe jutott az a kép amit apa mutatott rólunk vagyis rólam és az ikreimről. Fekszünk egymás mellett hófehér rugdallózóba csak annyi a különbség hogy nekem rózsaszín, Codynak zöld és Zacknek kék cumija volt.
-Istenem...-suttogtam.-Tényleg ti vagytok?
-Igen. Különben hogy tudnánk rólad? -éreztem a hangján hogy mosolyog.
-Gyertek el hozzám Doncasterben. Apu is biztos örülne neki.
-Rendben. Londonban száll csak le a repülőnk. Holnapután ott vagyunk. Szia Abby.-köszönt el Cody.
-Szia Abb.-búcsúzott Zack is.
-Sziasztok srácok.-leraktam és eldőltem az ágyon. 2 nap múlva láthatom a 17 éve nem látott ikertestvéreimet.