17.fejezet~

Mikor kiszálltam a habok közül és elintéztem minden többi dolgom, felvettem a rózsaszín puha köntösöm és kiléptem a fürdőből.
-Megyek megnézem minden oké e.-szóltam Harrynek, aki biccentett és tovább netezett. Először az ikrek szobája felé vettem az irányt. Halkan nyitottam be és Louist láttam amint puszit nyom a fejükre. Elmosolyodtam. -Ahogy látom itt nincs semmi dolgom.-suttogtam.
-Ja, már alszanak. Énekeltem nekik.- nézte a lányokat Lou.
-Carly merre van?-kérdeztem,mert elvileg neki is itt kéne lennie.
-Niall vigyáz rá. Keresd meg a baloldali vendégszobában van. A jobboldaliban meg Zayn és Liam. Kicsi ez a ház.-vigyorgott.
-Hát te hülye vagy ez egy baszott nagy ház már bocs a kifejezésért. Csak túl sokan tartózkodunk benne.-fordultam meg és kiososntam az ajtón. Halkan becsuktam azt magam után. Bekopogtam a baloldali vendégszobába.
-Gyere.-hallottam a csukott ajtó mögül Niall hangját.
-Szia.-nyitottam be mosolyogva, csendben. Carly Niall ölében aludt.-Minden rendben?
-Szia Abby.-egy percre sem vette le a szemét a húgomról. Amikor Carly kisebb volt én is szerettem nézni, ahogy alszik. Megnyugtató érzés volt hallani egyenletes szuszogását az amúgy mindig mozgó kislánynak.-Bocsi, hogy elraboltam a húgod Louistól. Nagyon aranyos kislány.-mosolyodott el a fiú.
-Igen az, főleg, ha be nem áll a szája.-sóhajtottam és leültem melléjük.
-Átvigyem az ikrekhez, vagy maradhat itt?
-Miért te nem alszol?-vontam fel a szemöldököm.
-Nincs szükségem alvásra igazából, csak azért szoktam aludni, mert imádok.
-Oké. Felőlem maradhat, de ha az éjszaka közepén sír, neked kell megnyugtatni.-álltam fel és az ajtóhoz lépkedtem. Mielőtt becsuktam volna azt, rámosolyogtam még utoljára Niallre.  Bekopogtam Felicite szobájába is. Benyitottam és Felicite már aludt. Ugyanígy bekopogtam Lottie szobájába is. Ő még nagyba netezett a telefonján.
-Lottie, aludni kéne már.-vigyorogtam, mivel tudtam, hogy úgyse fog engedelmeskedni meg én se akarom neki meghatározni mikor van takarodó. Holnap úgyse megy iskolába.
-Jajj, bocsáss meg, Abby. Vétkeztem, mert nem aludtam el 11-kor, reggel mehetek gyónni. A francba.-játszotta túl a szerepét.
-Jó, de azért ne túl sokáig maradj még fent.
-Oké.-visszacsuktam az ajtót és visszatértem a "lakosztályomba". Harry mellé ugrottam és néztem ahogy játszik a telefonjával.
-Minden oké?-kérdezte a telefont bámulva.
-Persze cuncimókus.
-Cuncimókus?
-Akkor édes kis csokipuffancsom.-húzogattam meg az arcát, ahogy a nagymamák szokták és közbe hülyén csücsörítettem. Hazz eldobta a telefont (tényleg, a készülék repült vagy két métert) és fölém támaszkodott, így alatta voltam úgy néztünk farkasszemet. Persze, hogy ő nyert.-Harry, a telefonod...
-Nem érdekel. Majd veszek egy újat.-rázta meg a fürtjeit, mire akaratlanul is beletúrtam a hajába. Harry erre a mozdulatomra enyhén felnyögött. Elvigyorodtam a reakcióját hallva.-Teljesen... Teljesen kikészítesz Abbs...
 -Ennek örülök.-toltam le magamról és a villanykapcsoló felé ágaskodtam.- Jó éjt Harry.-vigyorogtam ördögien rá.
-Jó éjt Abby.-nyögött egyet fájdalmasan és lekapcsoltam a lámpát. A fal felé fordultam de sehogy se tudtam aludni. Kb fél óráig forgolódtam, de végül feladtam.
-Harry alszol?- oké Abby hülye kérdés volt.
-Nem és ahogy hallom te se.-hangján kivehető volt,hogy vigyorog.
-Nem tudok aludni. Sehogy se kényelmes.
-Gyere bújj ide.-a mellkasára húzott. Tökéltesen kényelmes volt. Adtam egy puszit csupasz mellkasára, amibe beleremegett.
-Úgy látszik a vámpíroknak erősebbek a vágyaik, mint nekünk, egyszerű földi halandóknak.-jegyeztem meg halkan.
-Igaz. Abbs, ha ezt tovább folytatod nem bírom sokáig.
-Jól van. Bocsesz, nem kínozlak tovább.-adtam egy utolsó puszit a nyakára, mire felsóhajtott és mindketten álomba merültünk.

16.fejezet~

*Harry szemszöge*

Megszólalt a hang
~Harry Styles viselkedj, különben elijeszzed magadtól a lányt...~
Ahogy a hang befejezte a mondatot rögtön elmúlt a fájdalom. Elkondolkoztam a szavain, amíg Abby ki nem jött a fürdőből. Lehet, hogy tényleg kicsit túl durva voltam neki? De annyira örülök, hogy végre megtaláltam.
-Csinos vagy.-néztem végig rajta elégedetten. Az általam választott pink rövidgatya és a young feliratos haspóló volt rajta:

-Köszi.-mosolygott édesen és levágódott mellém. A következő percben ajtócsapódást hallottunk és kétségbeesett kiáltozást. Lerohantunk a nappaliba és Niall állt ott egy nőt fogva. 

-Niall mi van?- a nő nyaka véres volt, ahogy Niall arca is és a pólója. 

-Én... én nem akartam, de elvágta a nyakát futás közben egy ág, és.... kért tőlem egy zsepit én meg elkísértem egy nyugisabb helyre ahol le tud ülni és...és a nyakának estem. Esküszöm, Harry, hogy nem akartam. Nem tudom hogy él e még. Azt hittem már vagyok olyan erős, hogy szembe tudjak szállni az étvágyammal de nem! Szörnyű vámpír vagyok.

*Abby szemszöge*

Niall nem azt mondta, hogy szörnyű ember vagyok. Nem ő azt mondta szörnyű vámpír vagyok. Biztos sokan nem képesek ezt így kimomdani magukra. De ez az öt srác (nem csak Harry és Niall) szeretnek halhatatlanok lenni. 

-Oké Niall, nem lesz semmi gond. Gyere velem, lemossuk a vért, Harry pedig elintézi a lányt. Ugye Harry?-néztem rá mire csak bólintott, elvette Nialltől és felvitte az emeletre a fürdőszobámba. -Gyere Niall.-húztam magam után a földszinti fürdő felé. Lehajtotta a wc ülőke tetejét és ráült. Ridegen meredt maga lé, és halkan beszélt.

-Én nem akartam. Tényleg nem,de miután rákaptam, nem bírtam abbahagyni...-a kezébe temette az arcát. 

-Semmi baj, Niall.-öleltem magamhoz. -Viszont most mossuk le a vért.-mosolyogtam rá és fogtam egy rongyot, melegvíz alá tartottam és szépen lemostam Niall nyakát. Aztán kiöblítettem a rongyot és az állát mostam le. Ezt addig játszottam újra és újra amíg már egvércsepp sem volt Niallön. -Kész.-mosolyogtam megint.- Menj vegyél át valami másik pólót.- paskoltam meg a vállát. Megfogadta a tanácsomat és felment a vendégszobába. Énmeg fogtam magam és felcsoszogtam a szobámba.

-Abby?-hallottam a fürdő felől Harry hangját.

-Én vagyok.-válaszoltam és elindultam a hang irányába. Beléptem a fürdőbe és Harry ott állt a kád mellett. A kádban a lány feküdt még mindig eszméletlenül. -Hogy van?

-Meg fog halni.-hajtotta le a fejét Harry.

-Nem, azt nem hagyhatjuk. A véred nem gyógyít?? - kérdeztem reménykedve. Harry szeme felcsillant.

-Abby bébi te egy zseni vagy!-mondta és beleharapott az alkarjába, hátradöntötte a lány fejét és hagyta, hogy a szájába csorogjon a vére. Elhúzta a karját és pillanatokkal később a lány felébredt. Beforrt a sebe is. Ilyen gyors gyógyulást még soha életemben nem láttam. Elképesztő.

-Hol vagyok? Mi történt?- Harryre pillantottam aki kétségbeesetten nézett rám. Improvizálnunk kellene, és ha jól láttam a pillantásán, Harrynek nem erőssége.

-Öhm hello, Carla vagyok.-mosolyogtam rá. Direkt nem akartam a saját nevem mondani.- Ő a barátom...- nem jutott eszembe semmi név...-Carlos.

-Hello Carla és Carlos.-biccentett felém és a barátom felé. - Hol a fenébe vagyok és mi a franc történt??

-A... házunkban vagy és egy fiún akartál segíteni, aki elesett és öhm beütötte az orrát, dőlt belőle a vér... te elájultál és mázli, hogy Carlos arra járt és idehozott. Csupa vér voltál, és vagy ezért, bocsi, hogy nem az ágyba raktunk.-mosolyogtam rá bizakodva, hogy nem vagyok túl átlátszó. Szerencsére a csaj eléggé... nem akarom megsérteni.

-Oké. Mindig is elájultam sok vér közelében.-vonta meg vállát.-Kösz, Carlos a segítséget. De most lelépek. Kösz Carla és Carlos.! -Harry visszarántotta a lányt, és mélyen a szemébe nézett és megismételte amiket mondtam csak hozzátette, hogy felejtsen el minket. A lány bólintott és elment. Odaléptem Harryhez és csak úgy megöleltem. 

-Carla és Carlos, mi?-hallottam a hangján hogy vigyororg.

-Jól van ám, nem jutott eszembe más. Először Pepitot akartam mondani, de nem nézel ki mexikói drogdílernek.-vontam meg a vállam.

- Hola, mi amor.-mosolygott rám.

-Ez azt jelenti, hogy szia szerelmem.-vigyorogtam rá.

-Aha... de honnan tudod?

-A suliban 5 nyelvet kellett tanulnunk. Én spanyolt, franciát, németet, portugált és görögöt tanultam, mellé meg ugye a szokásos töri, matek, irodalom, nyelvtan, biosz, föci, kémia, fizika stb...

-És milyen jegyeid voltak?

-Végig kitűnő voltam, kivéve tizedikben, mert ott volt egy négyesem.

-Miből?-nézett rám elképedve Harry. Úgy látszik nem nézte volna ezeket belőlem. Ami persze nem baj, nem tudhatta.

-Földrajzból.

-Wow. És mellette sportoltál is igaz?

-Aha. Atlétikáztam.

-Azta . Nem néztem volna ki mindezt belőled, de persze nem sértésként mondom. Minden tiszteletem a tiéd!

-Köszi.-mosolyogtam rá és megcsókoltam. 

*Este*

Már mindenki lefeküdt, a kicsik már aludtak. Harry kopogott a fürdőszoba ajtaján, mivel éppen a kádban ültem a habtenger közepén.

-Igen?-szóltam ki.

-Bejöhetek édes?-hallotam Hazz hangját a túloldalról

-Persze bébi.-kicsit kinyitotta az ajtót és bekukucskált.

-Ajj, azt hittem valami érdekeset is láthatok.- nézett szomorúan. 

-Hát, ez van.-vigyorogtam rá, aztán Harry franciául kezdett beszélni.

-Niall est mieux.(Niall jobban van) Je lui ai parlé.(Beszéltem vele) -itt átváltott spanyolra.- Todavía temblando. (Még mindig remegett) Usted no quiere entender que lo que hizo.(Nem akarja megérteni, hogy mit csinált) -aztán németül fejezte be. - Dann sprichst du mit ihm? (Majd beszélsz vele?)

-Ja.(Igen) Ich spreche mit ihm.(Beszélek vele.) - mosolyogtam.- Viszont Harry most húzás kifele, még 5 perc nyugtot kérek!-néztem rá "csúnyán" és kislisszolt az ajtón.

(Bocsánat ha valami fordítást rosszul írtam)

15.fejezet~

Sziasztok! nagyon nagyon sajnálom hogy elhanyagoltam ennyire az írást. Mostantól rendesen hozni fogom megint a részeket. Nagyon örülnék pár kominak!! :) Jó olvasást!! xx.

*Abby szemszöge*

Csak álltam Harry előtt mint egy bábu. Rajtam volt a melltartó meg a takaró körém volt csavarva de a bugyimat az imént tüntette le rólam Harry... Éreztem hogy tiszta vörös a fejem... Harry mosolyogva kémlelt majd felállt és közel jött hozzám. Megnyalta ajkait és vadul megcsókolt. Beleharaptam alsó ajkába játèkosan mire belemarkolt a takaró alatt a fenekembe... Ez egy kisebb nyögést váltot ki belőlem.
-Harry... Bazdmeg hagyd már abba vagy csinálj valamit mert én ezt nem bírom.
-Hoppá valaki ideges.-vigyorgott rám.
-Hagyj inkább felöltözni.-löktem el finoman magamtól.
-Segítek.-mosolygott rám huncutul.
-Ne már.-ráztam a fejem. -Majd máskor.-kacsintottam és berobogtam a fürdőszobába. Megnyitottam a csapot és kinéztem az ablakon. A fürdőben egy jókora ablak volt ami világossá tette a helyet. Amikor már félig volt a kád levettem a melltartómat. A bugyimtól ugyebár valaki már megfosztott. Már épp beszálltam volna a kádba amikor kicsapódott az ajtó és Harry lépett be rajta. Becsapta maga mögött az ajtót és egy pillantás alatt az ablaknál termett. Behúzta a függönyt és rám nézett perverzen vigyorogva.
-Az erkélyről mindent látni lehetett.-mellém lépett és hátulról átkarolt.-Tetszett a vetkőzős rész.-susogta a fülembe. Ekkor kaptam észbe hogy végül is én meztelen vagyok így ijedten kaptam magam elé a kezem miközben törölköző után kutattam. 

-Harry, nagyon szépen kérlek menj ki és ne leskelődj.- adtam egy puszit az arcára miután magamra csavartam a törülközőmet. Mázli hogy van saját "lakrészem" a Tomlinson házba. Különben ugyan ez lenne esetleg a nappaliba?? Nem, ilyenekre gondolni is rossz... 

-Muszáj? - húzta el a száját mint egy 5 éves... Be kell valljam irtó cuki volt. Majdnem megesett rajta a szívem de csak majdnem.

-Muszáj. Örökkévalóságig van időnk gondolkozz, édes. - adtam egy puszit a szájára majd kitessékeltem az ajtón. Gyorsan lefürödtem aztán felkapkodtam magamra a ruháim úgy mentem vissza Harryhez. A fejét fogta és összeszorította a szemeit.

*Harry szemszöge*

Már megint rám tört az a bizonyos fejfájás... Ez nem az a szokványos éppenhogycsak egy kicsit fáj a fejem... Neem ez sokkal rosszabb ... És vajon megint mit akar már az a hang???