12.fejezet~

Sziasztok!!! Bocsánat  hogy ilyen későn hozom az új részt csak sok a lecke meg most derült ki hogy felvettek a gimibe... Tudom hogy rövidek a részek és bocsánat ezért, de az edzések és a zeneórák + az  éneklések között alig van időm :s főleg most mert versenyem lesz (éneklésből és futásból) + anyák napi műsoron zongorázok.... szóval nem egyszerű és hétfő óta össz-vissz 1 órát ha neteztem mert ide-oda rohangáltam... este meg nem volt energiám :/ éjfélkor már tuti aludtam :D sorry de meg kell értenetek :/ Május 17-18.- án biztos nem lesz rész (Zalaegerszegre utazok énekelni :s) És sajnálom hogy most is csak ilyen rövidke részt tudtam hozni :/ sorryyyyyy ♡

Nem húzom tovább az időt :) 

jó olvasást xx

ui.: #szereteeemazolvasóimat ♡ :D


*Abby szemszöge* 

Hanem hogy szeretjük egymást... Amikor elfogyott a levegőm (Harry bírja hiszen vámpír) eltávolodtam tőle...
-Harry... Visszakapom a ruhám? -próbálkoztam. Huhh így a karjaiban már nem fázok... Árad a melegség a forró testéből... Úristen ez de hülyén hangzik! Mindegy.... Elhúzta a száját... Nem tetszik neki az ötletem.
-Hát...
-Jó mindegy nem lényeg. - mondtam és megcsókoltam. A csókja olyan mint a drog... Ha egyszer kipróbálod nem tudsz leszokni róla... És nem bírsz nélküle élni...
-Hmm... -távolodott most ő el egy kicsit tőlem. - Tetszik ez az Abby is... -vigyorgott... Mivan? Két Abby van?
-Milyen Abby? Két Abby van?
-Ez a vad, és tüzes... Nincs két Abby, csak több személyiséged van....
-Aha oké biztos, de csókolj már meg! - türelmetlenkedtem... Csak vigyorgott a reakciómon mint a tejbetök... Inkább én csókoltam meg mert ha rá várok, vigyorog még 15 percet... Vadul csókoltam meg, türelmetlenül.... Csak őt akartam és senki mást... Ő kell nekem. Igen 19 évig rá vártam... Vajon hogyan tudnám viszonozni (egy kicsit is) azt a 419 évet? Amíg rám nem talált? Megint elhúzódtam tőle... Ezt muszáj megkérdeznem...
-Figyelj... Ezt muszáj megkérdeznem... -kezdtem nagy nehezen.
-Hallgatlak édes.
-Harry én nagyon szeretlek... És ugye 419 évbe tellett mire megtaláltál... Vagyis... Szóval ezt hogy tudnám egy kicsikét is viszonozni? Vagyis tudnám valamivel egy kicsit is viszonozni?
-Abby... Én már attól boldog vagyok hogy megtaláltalak... Nem kell viszonozni, de ha annyira szeretnéd majd annak is eljön az ideje... Hidd el nekem. -nézett a szemembe. Mint mindig most is elvesztem a smaragdzöld szemeiben...
-Hiszek neked. - ilyen gyönyörű szemeket sosem láttam.... Tényleg sosem... A szemei szinte hipnotizáltak, rabul ejtettek.... Megcsókolt... Ez a csókja még édesebb és gyengédebb volt a többinél... Istenem... Úgy látszik véglegesen és menthetetlenül beleszerettem ebbe a fiúba... Már a puszta gondolat hogy elveszítem fájdalmat okoz... Levegő hiányában sajnos megint szét kellett válnunk...
-Harry tudom hogy ezt már egy párszor mondtam... De nagyon szeretlek és nem akarlak soha elveszteni...
-Abby... Örülök hogy ezt így gondolod... Én is nagyon szeretlek hidd el... - újból megcsókolt... Habár most nem olyan gyengéden és édesen mint az előbb... Most vadabb és ragaszkodóbb volt... Hmm... Ezt a fajta csókját is imádom....

*Harry szemszöge* 

Én kaptam a legrendesebb, legszebb, legaranyosabb,legcukibb, legkedvesebb,legmegértőbb (na jó nem sorolom tovább mert akkor estig is itt ülnétek) lányt a világon... A többi lány sikítozva,remegve, rettegve elrohant volna... De ő más...  Abby felfogta hogy nem bántanám, és nem is fél.... Most már...